Gyakran ismételt kérdések

Mitől több a pszichoterápia, mint egy baráti beszélgetés?

A pszichológus nemcsak általában szakértője az érzelmi-lelki működésnek, hanem a terápia során „titkok tudója” lesz, megismerve paciense rejtett érzelmeit, félelmeit, fantáziáit. Különleges viszony jön létre, melyben a paciens bizony gyakran érzi magát pőrének, kiszolgáltatottnak, ugyanakkor mégis teljes biztonságban. Ennek a kettősségnek az erőterében tudja elfogadni a néha keserves, de megkönnyebbülést okozó  felismeréseit magáról, kapcsolatairól, problémái valódi okáról. A pszichoterápia vállalása nem könnyű döntés. Könnyebb a baj okát másban, máshol keresni, könnyebb bevállalni egy testi betegséget, tünetet, bekapni egy „csodaszert”, semmint azt, hogy a baj igazi okával szembe merjünk nézni. Ha Ön mégis úgy dönt, hogy ez az Ön útja, akkor az életminőségében, életszemléletében új távlatok, új lehetőségek nyílnak meg, ami a  környezetére is pozitív hatással lesz, beindítva a fejlődés önmagát erősítő spirálját.

Mi a pszichodráma lényege?

J. L. Moreno (a pszichodráma atyja) így definiálta a pszichodrámát: „a lét játéka vele magával”. Mit is jelent ez?

Héraklész regéje Chronos fiáról, Aionról így szól: Aion egyidejűleg király és gyermek, ő teremti meg a gyermek királyságát. A pszichodrámában lényünk Aion részét hívjuk elő. Eközben az istengyermeki létállapotba kerülünk, személyiségünk három cselekvő rétege aktiválódik a dráma színpadán anélkül, hogy akarnunk kellene: énünk gyermeki, a királyi és az isteni hármasságának egysége. A pszichodráma  lényege az akció, mely  felszabadítja  a játékosok cselekvő spontaneitását, kreaitivitását.

Mert mi valójában a kreativitás?

A létünk transzcendens dimenziójába lépése, amikor a munkánk alkotássá nemesül, legyen az kapálás, nevelés, írás, stb. Ilyenkor „szerelmi viszonyba kerülünk az egész világgal” (Grenacra). Ebben a tudatállapotban képesek vagyunk életünk végességét nem feledni, felismerni határainkat, képességeinket, ami a Kohut féle „nyugodt biztonság” élményét adja a játékhoz, s magához az élethez.

További információk: www.pszichodrama.hu

Mire jó az Ayres terápia?

Az Anna Jean Ayres kaliforniai agykutató és pszichológus által 1972-ben kifejlesztett módszer eredetileg tanulási zavarok kezelésére szolgált, azonban jól használható a legkülönbözőbb gyermekkori fejlődési és pszichés problémák megsegítésében (figyelemzavar, hiperaktivitás, motoros fejlődési zavar, érzelmi zavarok, kötődési zavar, mutizmus, autizmus stb.)

Elméleti hátterében az áll, hogy az idegrendszer érettsége, integratív funkciói az egyensúlyi és más érzékszervi ingerek adásával növelhető.

A kisgyermek szereti és keresi az olyan mozgásformákat, amelyek fokozott stimulálást jelentenek az egyensúlyi- kisagyi rendszernek (pl. hinta, hintaló, bicikli, stb.), de még a  csecsemő is legjobban ringatással nyugtatható meg. Az egészséges fejlődéshez szükségesek ezek az ingerek. Amennyiben a fejlődés valamilyen ok miatt elakadt, ezek az ingerek nem jutnak el a megfelelő agyi területekre.

Az Ayres terápia pszichoterápiás, non-direktív beállítottságú. A mozgás során kiderül, milyen szinten áll a gyermek idegrendszerének integritása, és a játékba beleszőtt különböző mozgásformák, érzékszervi és egyensúlyi ingerek normalizálják azt. Ezen kívül a tapintási és egyensúlyi ingereknek tudatszintet befolyásoló hatása van, a mozgó világ előhívhat korai traumákat, fájdalomélményeket és lehetőség nyílik az újraszerveződésre.

Pszichoterápiás keretek közt a terapeuta segítségével az idegrendszer érettségének emelése mellet az egész személyiség fejlesztésére sor kerülhet.

A terápia eszköztárában sokféle hétköznapi és speciális tárgy megtalálható, a teljesség igénye nélkül: függőháló, hinták, óriáslabda, henger, kötélhágcsó, tornaszivacsok, gördeszkák, lejtő, nagy tölcsér, babzsákfotel és egyéb, egyénileg, kreatív ötletekkel megvalósított eszközök.

 Mi a kognitív terápia sajátossága?

A kognitív pszichoterápia célja a negatív érzéseink mögött álló negatív, automatikus gondolataink, diszfunkcionális attitűdjeink felismerése, korrigálása. Pl. az elhúzódó, nehezen javuló depressziók hátterében gyakran ilyen - önmagunkról, a világról, jövőnkről szóló - negatív vélekedések vannak. Ezek korrekciója a pszichoterápiás folyamatban hozza meg a hosszú távú javulást.

Miről is szól egy önismereti csoport?

Az önismeret lényegében utazás önmagunkban. Lehetővé teszi saját viselkedésünk, gondolkodásunk, motivációink jobb és pontosabb megértését.

Valamennyien átéltünk már olyan dolgokat, helyzeteket, amelyek kudarcot, frusztrációt okoztak számunkra. Az akadályok, gátak azonban nem feltétlenül a külső körülményekben, személyekben keresendők, hiszen azok adottak. A hangsúly inkább azon van, hogy mi hogyan reagálunk rájuk. Az pedig, hogy mi hogyan reagálunk a különféle helyzetekre, személyekre a saját bensőnktől, személyiségünktől függ. Milyen is a mi belső világunk? Az önismereti munka folyamán mindez sajátmagunk számára egyre jobban kibontakozik, egyre tudatosabbá válik. Ennek következményeként a számunkra kritikus helyzeteket egyre jobban megértjük, és képesek leszünk korrigálni esetleges hibás viselkedésünket, most már nem indulatból, vagy érzelmileg túlfűtötten, hanem racionálisan.

Az önismereti munka egyik speciális formája, lehetősége a csoporthelyzet. A csoport mindig több, mint tagjainak összessége, mert benne a sokféle személy sokféle saját élménye egy közös, együttes élménnyé olvad össze. A csoport éppen sokszínűsége miatt serkenteni tudja az önismereti lépéseket, mivel itt saját viselkedésünkre sokkal többféle visszajelzést kaphatunk. Biztosan lesznek olyanok, akik együttéreznek velünk, és lesznek olyanok, akik nem. Csoporthelyzetben könnyebb feldolgozni az elutasítást, meg nem értést is, viszont önbizalmunk növekedését válthatja ki az, ha megtapasztaljuk, hogy bizonyos dolgokat mások is hasonlóan gondolnak, vagy értékelnek, mint mi.

Az önismereti csoportban a csoportfolyamatok és a csoportmunka ténykedései kommunikációkból állnak. A csoporttagok igyekeznek szavakban megfogalmazni élményeiket, törekednek érzelmi feszültségeik kifejezésére, megpróbálják megbeszélni egymással való viszonyukat, és igyekeznek segíteni egymásnak abban, hogy különféle problémáikat megértsék.

Az önismeret fejlődését csoport-keretek között tehát az teszi lehetővé számunkra, hogy a csoport terében rákényszerülünk élményeink megfogalmazására, verbalizálására, és ezáltal rendezésére, kognitív feldolgozására,- bár levezethetjük érzelmi feszültségeinket katharzis-szerűen is. Eközben visszajelzéseket kapunk viselkedésünkre a csoporttársaktól, így bizonyos problémáink keletkezésére és mechanizmusaira vonatkozóan belátásaink is születhetnek a csoportinterakciók során. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy képesek legyünk esetleges hibás magatartásunkon változtatni, és a csoportban új, egészséges, adaptív viselkedésmintákat megtanulni. Természetesen nem hozható helyre minden, korábban elrontott élethelyzet, de ha már van „rálátásunk” önmagunkra, akkor egy következő, hasonló helyzetben sikeresebb lesz a viselkedésünk és a megoldásunk.

Mi az autogén tréning lényege?

A módszer lényege:  nyugalmi helyzetben, önmagunkra irányuló passzív figyelemmel, belső koncentrációval végzett rendszeres, tréningszerű gyakorlat, amelynek megtanulása, begyakorlása és automatizmussá válása után  mind testi mind lelki működéseinket uralni és szabályozni leszünk képesek. Az autogén tréning egyéni- és csoporthelyzetben is elsajátítható.